Vecséy Janka:
Az, hogy kit szeretek
Az, hogy kit szeretek,
rég eldöntött tény
néha csak egyperces,
néha nagyregény
néha fehér póni,
néha furcsa lény,
elmosódott szélű,
lágy zseblámpa – fény.
Azt, hogy kit szeretek,
tudják a barátok
tudják a papok, és
tudják az apátok
tudják az apák, és
tudják az anyák
tudják az elázott
nyugatii banyák.
Tudják a remeték
tudják a kozmók
tudják varázsgombák,
és tudják a zuzmók
és hogyha kiveti
sokat próbált gyomruk,
gyerünk, fiúk! Mondják,
nyomjuk, nyomjuk, nyomjuk…
Veselkedjünk neki
a rossz igazságnak,
ha itt hivalkodik
már a nagyvilágnak
vágjuk darabokra
szedjük szét ízekre
fújoljuk szagokra
köpködjünk ízekre
Példálózzunk józan
és ésszerű hittel
rázzuk meg jól, és csak
ordítsuk, hogy hidd el
és ne értsük meg, hogy
éppen azért büszke,
mert az ordítozást
túl sokáig tűrte.
Van, ki változtatna,
s ki igazán gyűlöl
van, aki elfordul
van, aki tűr? Öl?
Van, aki nem látja
egy részem még gyerek,
de mindenképp ember…
és van, aki szeret.
Az, hogy kit szeretek
2014.07.17. 16:44 LeszBlikk
Szólj hozzá!
Címkék: vers tiküldtétek VécseyJanka
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.