Első találkozás
A fotelban ültünk, az egyetlen bárban, ami csak nőknek van.
- A testbeszédedet figyelembe véve -mondtam- elég nyitott vagy!
Megeresztett egy mosolyt, ami közelebb volt ugyan a befogadáshoz, de keze, idegesen visszatolta a szemüvegét. Egyre közelebb kerültünk egymáshoz. A vállunk már összeért. Hozzásimultam és a karfára hajtottam a fejem, közel, nagyon közel hozzá. A jelzések egyre gyorsabban váltakoztak, Ő felém hajolt, de nem csókolt meg, az utolsó pillanatban visszahajolt.
Játszott! Hagytam.
Belementem az őrjítő igenbe. Tűrtem az udvarlást. Ő vékony, laza természetű, mégis kecses járású, kicsit feszült típus volt. A lábát csak akkor nem rázta, ha magáról beszélt. A mondatai úgy kezdődtek én... Mindegyik. Firtatta a koromat, iskolázottságomat.
Ő három diplomás, intelligens nő, egy hat éves kislány anyja.
Én hülyeségeket csináltam és zavarban voltam és ez biztos nagyon látszott. Nem tudtam mit csináljak a lábammal. Keresztbe tettem, leraktam. Ideges mozdulatokkal nyúltam, mindig az üveg után. Azzal akartam eltakarni a zavarom. Közben figyeltem a mozdulatait. Hirtelen témát váltottunk a költészetről volt szó. Megkérdezte mi az aktuális kedvenc versem. Éppen Ady, megöltem egy pillangót című verse jutott eszembe...
Ő mosolyogva ezt mondta:
-Ha most itt lenne egy pillangó én, megölném neked.
Ezt már megértettem. Nem mozdult mosolyra a szám, és nem doboltak tovább ujjaim. Keresztbe tettem a lábaim, és hátra dőltem.
- Most udvarolsz nekem? – kérdeztem.
- Igen! – Nem jól csinálom?
- Nekem tetszik!
Hátradőltem, mintha hidegen hagyna az ügy. Járt az agyam. Nem akartam hinni a fülemnek. Kinéztem egy pontot a falon, lehet akár egy jobban kiálló tégladarabot talált meg a szemem. Ő is mereven, maga elé nézett, de néha kizökkent és a tekintetemet kereste, ilyenkor mosolyt váltottunk, még biccentett is.
Talán itt nyertem teljes bizonyosságot, tovább már nem is zavartattam magam. Pimasz dolgokat kérdeztem, és már nem mosolyogtam bután. Kikapcsoltam a felettes agyam és már csak az ösztöneim működtek. Kizártam a külvilágot.
A csók végül, nagyon szenvedélyes volt. Ez két olyan embernek a csókja volt, akik csak ösztönből érezték egymást. Nem vettünk már tudomást semmi másról. Volt egy pillanat, mikor közös volt a varázs, s nem mulasztottuk el kihasználni.
